Visszatekintve úgy tűnik, az ember pótszerek tömegével él és hal. A hal talán kevésbé. Nem csak megfogható dolgok lehetnek pótszerek, mint a kávé, alkohol, cigaretta, stb. (a stb. talán a legveszélyesebb mind közül), amelyek az unalom vagy a semmi helyett adnak valamiféle szertartást, kikapcsolódást, figyelemelterelést, élvezetet vagy egyszerűen csak tennivalót a kéznek, hogy ne lógjon ott olyan hülyén, hanem gyújtson rá. Lehetnek nehezen definiálhatók és megfoghatatlanok is.
Egyes pótszerek módszerek, amelyekkel elérhetjük, hogy ne kelljen olyan dolgokon rágódni, amelyekkel úgysem jutunk dűlőre, vagy ami még rosszabb, dűlőre jutunk, de nem tetszik az eredmény, ezért inkább azt gondoljuk, hogy nem jutottunk vele dűlőre. A nagy kezdőbetűs nagy dolgok ilyenek, mint a Zélet. (továbbá a Mindenség, meg Minden, amikről egy ideje már tudjuk ugyan, hogy 42, de azt is érezzük, hogy ez nem túl sok)
Ha pedig nem tetszik az eredmény, vagy az az eredmény, hogy a nagybetűs kérdésre nincs Válasz, akkor jöhet néhány pótszer. Hit, vallás, fanatizmus, vagy csak asszimilálódni valamihez vagy valakihez és függővé válni tőle. Mankók ezek, amelyekre lehet támaszkodni, ha a saját tartás meginogna.
Ha pedig se mankó, se tartás, akkor élethosszig tartó depresszió, útkeresés, rossz útra tévedés vagy szuicid hajlam, habár ez utóbbi lehet a végletesen logikus gondolkodás eredménye is, ami valójában csak közönyös a saját lét iránt és csak kívülről tűnik többnek, mint közöny.
Utolsó kommentek