A japánoknak nincs szerencséjük az atommal, de közben szerencséjük van vele. Ha nincs a háborús vereség, vagy ha vereség van is, de nem ilyen brutális módon bekövetkező, akkor talán más ország lenne. Évtizedek alatt egy arra alkalmatlan helyen a semmiből létrehozták a világ egyik vezető ipari hatalmát. Többek között az atom miatt is. Elszántsággal, beengedve és megtanulva mindent, ami hasznos lehet a jövőben, hogy aztán jobban csinálják, mint hajdani mestereik.  Olyan mentalitással, ami elképzelhetetlen egy nyugati embernek. Értsd: áramkimaradások vannak, állandósult az élelmiszerhiány, akadozik a közlekedés, ahol megmaradt, de nincsenek lázongások,  nincs rablás és fosztogatás a kiürült városrészekben, sőt, akinek van és megteheti, felveszi az ingét és a nyakkendőjét, hogy dolgozni menjen, ha van hová. A többiek pedig türelmesen állnak a sorban és várják, hogy legyen enni - és innivaló.

Mindezt négy nappal a Japánt valaha ért legerősebb, világviszonylatban pedig ötödik legerősebb földrengés után (amiben nem dőltek össze a toronyházak és az atomerőművek) és egy statisztikailag ezerévente előforduló méretű cunami (ami már Japán felkészültségének is sok volt) után, egy bajban lévő atomerőmű képletes árnyékában.

Négy fukushimai blokkban küzdenek azért, hogy a sugárzás, amennyire lehetséges, bent maradjon, vagy a lehető legkisebb mértékben jusson ki. Szó sincs Csernobilról (arra ez az erőműtípus alkalmatlan), úgyhogy az ebből biztosan hamar megszülető filmekben nem lesz világmegmentő hős, de hősök biztos lesznek, nem is kevesen. A kettesben a két másik blokkban történt robbanás után folyamatosan azon dolgoztak, hogy megelőzzék a robbanást. Nem sikerült, robbanás volt ott is, sőt, már az ötös, hatos blokkokban is a hidrogén feldúsulása ellen küzdenek. Evakuált százezrek az erőmű körül, légtérzár  felette. A legfrissebb hírek szerint a legújabb hősök éppen a négyes blokkban születnek - és reméljük, hogy nem halnak meg. Tűz kitörését próbálják meggátolni, vagy egy már kitört tüzet oltani, nem világos a legújabb hírek alapján. Ha valami hasonlatossá teheti ezt az esetet a csernobilihez, akkor az egy komoly tűz, mi az atmoszférába juttatja mindazt, aminek a benntartásáért küzdenek napok óta.

Mindezek után - vagy inkább még közben - jön egy japán és azt mondja Oslóban, egyenesen bele a tévébe, hogy kell az atom.

"Szerintem nagyon nehéz, sőt, szinte lehetetlen harcolni a globális felmelegedés ellen az atomenergia nélkül."

Ennek a japánnak bizony igaza van. Nem is érdemes kiszámolni, hogy egy atomerőművet hány fosszilis tüzelőanyagot használó erőmű pótolhatna. Vagy mennyi napelemtábla és szélerőmű kellene helyettük. Rengeteg. 

Ha pedig kell, akkor legalább most érdemes ízlelgetni, mi is az a konténment, a forralóvizes reaktor (ezért nem lesz második Csernobil), mi a zónaolvadás, a reaktortartály, miért lesz egyszer csak ott hidrogén, ami aztán felrobban.

Mindezek mellett pedig érdemes követni az eseményeket, lehetőleg ott, ahol nem Csernobiloznak, hanem az elérhető információk alapján leírják, hogy mi történik pontosan.

Kell az atom. Egyelőre nincs más.