A kávé az univerzum biztos pontja. Az Alfa és az Omega, a Jin és Jang, a fekete és fehér, az anyag és antianyag, vagy Bud Spencer és Terence Hill. Vagy mindez egyben. És még finom is. Ha épp nincs mit csinálni, vagy várni kell valamire, ej, de jó lenne egy kávé! Jó könyvem van, amit olvasnék? Ehhez pont passzolna egy kávé. Plázában vagyok és van még időm a megbeszélt találkáig? Egy kávé addig pont jól fog esni. Akkor is, ha aznap már a hatodik lesz. Immunis vagyok rá, úgy tűnik, ami egyelőre még nem tudom, hogy balszerencse, vagy ugyanez bal nélkül. A kávé az utolsó mentsvár, a megbízható menedék, a frusztrációk feloldása. A piros és kék pirulák közül a kék.
Hát még ha az ebook-olvasóm is nálam van! Általában nálam van. Egy jó ebook és egy finom kávé, amit most épp jemeni fűszeresnek hívnak, ha jól emlékszem. Fűszeresnek fűszeres, ezt érzem, továbbá rendkívül finom. Hogy mennyire jemeni, azt meg nem én leszek, aki el tudja dönteni. Ha csak feleannyira jemeni, mint amennyire finom, fűszeres és tejszínhabos, akkor biztosíthatok mindenkit: ez egy rendkívül jemeni kávé.
Ezek megfelelő konstellációja jelentheti egy nap csúcspontját, igaz, ez nagyon rövid ideig tart. Egy kávézó - mostanában alkalmanként egy Frei-kávézó (azt hiszem, nem is ez a neve - szóval az egyik Frei-féle kávézó), ahová néha rövid pillanatokra beugrom, nem a tökéletes választás ehhez, mert túl sok ember van ott is.
De egy-két jó pillanat azért ott is van, még az alatt a rövid idő alatt is, amit ott töltök. Ezt onnan veszem észre, hogy olyankor nem tudom, mi történik körülöttem. Ha erre valamiért ráeszmélek, akkor gyorsan felnézek a könyvből és igyekszem behozni a lemaradást (elég depresszív könyvet olvastam most, nem is rossz belőle néha felnézni). Az idős pár közben levette a kabátját és halkan beszélget Zoltánékról, az aranyos lány, aki mögöttem ült, most a pultnál áll, a szimpatikus pultos srác közben úgy tűnik, a bejárat mellől teleportált (te jó ég, egy szuperhős?!) és most velem szemben a pénztárnál van. A fickó meg, aki megmagyarázhatatlan módon és oktalanul ellenszenves volt, amikor bejöttem, szerencsére már nincs itt. Nem tudom, miért szerencse ez, de valahogy örülök neki - gyarló dolog, szégyellem is kicsit... űrlények vihették el és talán jobb élete lesz egy másik bolygón.
Mindez lezajlik kettő és fél másodperc alatt, aztán visszamerülök a könyvembe a következő kortyig vagy feleszmélésig, ami túl hamar jön.
A felnézések gyakorisága pedig azon múlik, mennyi zavaró, susmorgó, csiripelő, mormogó, zötymörgő, bugyborgó, kabátlevevő, sóhajtó, Zoltánozó és még egyéb mindenfélét csináló ember van körülöttem. Igazából mindenhol túl sok az ember, ami néha jó. Sőt, talán gyakrabban jó, mint amikor nem. De ihletett pillanatokban, amit pl. egy ebook-kávé együttállás okozhatna, a kevesebb több lenne. Lehet, hogy egyszemélyes freikávézók kellenének. Esetleg halk zenével. Talán otthon kéne egyet csinálni... csak nem tudok olyan jó kávét csinálni, mint amit a freiben adnak. (mint minden, persze, ez is freiben dől el... jajj)
És ha ma nem lett volna egy olyan ihletett pillanat - becslésem szerint 0,5-0,7 másodpercnyi ideig tarthatott, amikor eldöntöttem, hogy hiányzik, hogy nem írogatok néha f*ságokat, akkor ezt se írtam volna le...
Lehet, hogy lesz folytatása. Ez az ihletett pillanatokon múlik. Én sodródnék velük, csak mostanság sok volt a szikla, ami megakasztott.
Utolsó kommentek