A gerinc a törzs vázának a legfontosabb alkotója, háztetők síkjainak a metszésvonala, hegyláncok felső, a kontúrt messziről meghatározó része, a mérnöki gyakorlatban pedig egyes tartótípusok alsó és felső övét összekötő elem. Tart, meghatároz valamit. Gerinc hiányában az addigi tartás vagy határozott forma tűnik el, a gerinctelen struktúra pedig összeroskad, leomlik, deformálódik, alaktalanná válik.
Átvitt értelemben is használják a tartást, mint a gerinc lényegét kifejezve vele. Ha valakinek gerince van - és ez csak a szövegkörnyezetből derül ki - az nem feltétlenül csak azt jelenti, hogy belső szilárd vázzal rendelkező élőlény. Ha a szövegkörnyezet olyan, akkor több belső szilárd vázzal rendelkező élőlény közül is - különösen, ha a fejlettség legmagasabb ismert fokán lévő létformáról van szó - mondhatják valamelyikre, hogy van gerince. Vagy azt, hogy nincs, holott egy egyszerű Röntgen megmutatná, hogy van.
Érdekes módon a legfejlettebb ismert létforma egy magas rangú hazai képviselőjéről mondják-írják tekintélyes hazai (de ha tekintélyről van szó, inkább külföldi) gerinces létformák és szervezetek, hogy márpedig neki nincs. Működését elnézve ez valóban igaz lehet, de az ember mindig kételkedik, hogy ilyen formátum nélküliség és folyékony, simulékony alaktalanság hosszútávon nem lehet életképes. Nemrég viszont készült egy átvitt értelmű Röntgen-felvétel, ahol a Röntgen-asszisztens szándéka ellenére is egyértelműen látszott a képen: bizony, gerincnek nyoma sincs. Egy ilyen formátlan kocsonyaszerű izé is lehet életképes, akár hosszú távon is.
Mivel már csak beosztása szerint is követendő példát mutat, egyértelmű az üzenet: Kocsonyaként élve és dolgozva hosszú és sikeres karrier állhat előttünk. A gerinc csak egy anakronizmus, az érvényesülés gátja.
Utolsó kommentek